„Úgy tűnik, erről teljesen megfeledkezett a gazdag államok lakossága, akik a kábítószer-ellenőrzés enyhítését követelik.Miért tegyük ki az amúgy is sok tragédiát megtapasztalt harmadik világot a kábítószerfüggés újgyarmatosításának?”

Az UNODC vezetője szerint figyelmeztető jelnek számít a heroinfogyasztás terjedése Kelet-Ázsiában, a kokain terjedése Nyugat-Afrikában, a szintetikus drogok térhódítása a Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában. Costas hozzátette, hogy a kábítószerfüggés kezelhető állapot. Ennek ellenére az országokon belüli és országok közötti egyenlőtlenségek perifériára szorítják a szegényeket, akik nem férhetnek hozzá a kezelésekhez.

A bécsi konferenciát vezető iráni ENSZ nagykövete, Ali Asghar Soltanieh, a kábítószereket a tömegpusztító fegyverekhez hasonlította. Azzal a veszéllyel járnak, hogy lerombolják a családok alapjait. Annak érdekében, folytatta Soltanieh, hogy felszámolják a drogcsempészetet Afganisztánban, a világ legnagyobb ópiumgyártó országában, a térség országain, Iránon, Afganisztánon és Pakisztánon kívül minden, az ügyben közvetlenül vagy közvetve érintett államnak együtt kell működnie.

A nagykövet azt is elmondta, hogy az UNODC ezzel egy időben az Egészségügyi Világszervezettel karöltve azon dolgozik, hogy általános hozzáférést biztosítsanak a kábítószerfüggés elleni kezelésekhez, és a UNAIDS szervezettel együtt próbálja megelőzni a HIV terjedését az intravénás droghasználók körében.

Az is a gazdag országok felelőssége, hogy kamatoztassák a kábítószerek jótékony hatásait. A konferencia elnöke szerint ugyanis a narkotikumok gyógyászati alkalmazása elengedhetetlenül szükséges a fájdalomcsillapítás és a szenvedés enyhítése érdekében. A tagállamoknak le kell küzdeniük azokat a társadalmi-gazdasági és kulturális tényezőket, amelyek miatt egy AIDS beteg nigériai vagy egy rákbeteg mexikói nem juthat hozzá ugyanahhoz a morfiumhoz, amit olasz vagy amerikai sorstársaik megkapnak.

Forrás: Medipress