A törvény tiltja a szervek és transzplantátumok kereskedelmét egyiptomiak és külföldiek között, kivéve akkor, ha a felek házastársi viszonyban állnak egymással. Az állami kórházakban a műtéteket a kormány finanszírozza.

Az ENSZ adatai szerint szegény egyiptomiak százai adják el veséjüket és májukat évente azért, hogy élelmiszert tudjanak vásárolni maguknak, és kifizethessék adósságaikat. Az Egészségügyi Világszervezet januárban a törvényjavaslat előzetes elfogadását jelentős lépésként értékelte a törvénytelen szervkereskedelem megfékezése szempontjából.

„A törvény jóváhagyása fantasztikus lépés, amely reményt ad sok ezer betegnek, akik hosszú ideje várnak életmentő szervátültető műtétre” – nyilatkozta Hussein A. Gezairy, a WHO kelet-földközi-tengeri regionális igazgatója.

A törvénytervezet azonban ellentmondásokat is szült, különösen a halál definícióját tekintve. Az új jogszabály szerint egy az egészségügyi minisztérium égisze alá tartozó háromtagú bizottságnak kell meghatároznia egy sor vizsgálattal, hogy a donor valóban meghalt-e. A törvény értelmében a szerv eltávolítása a bizottság állásfoglalása előtt emberölésnek minősül.

A WHO becslései szerint Egyiptomban körülbelül 42 ezer ember vár szervátültetésre. Bár a donorok többsége szegény és a jobb élet reményében vállalkozik tettére, nem mindegyikük önkéntes. A kényszerített „szervadományozásokról” szóló beszámolók miatt Egyiptom a nem túl hízelgő „Közel-Kelet Brazíliája” gúnynevet kapta.

Forrás: Medipress