Mit kell tudnunk a kétszarvú és a kis méhről?
Többnyire a kétszarvú méhhel rendelkező nők is tudnak gyereket szülni! És azok is, akiknek kicsi méhe van! Nagyon fontos tisztázni a félelmeinket és eloszlatni a tévhiteket! Egy tanítványomnak azt mondta a nőgyógyásza, hogy kis méhe van. Ő nem mert rákérdezni, hogy ez pontosan mit jelent. Magában már elkönyvelte, hogy biztosan nem lehet gyereke. Tönkrement a párkapcsolata, mert a férfi gyereket szeretett volna. Még évekig nem merte elmondani a gondját senkinek. Aztán egy másik nőgyógyász is megvizsgálta, azt mondta, minden rendben. Mire ő jelezte, hogy baj van: neki kicsi méhe van. Az orvos megrökönyödve nézett rá: nincsen semmi probléma - kicsi nő, kicsi méh! Fontos, hogy mindig megkérdezzünk mindent!

Hogyan dolgozza fel egy nő, ha el kell távolítani a méhét?
Előfordulhat, hogy nem muszáj az egész méhet eltávolítani. Létezik olyan műtét, amikor csak méhszájeltávolítást végeznek. Ilyenkor csak a méh alsó részét veszik ki, de maga a méhtest megmarad: ez nagy szerkezeti stabilitást ad a női szervezetnek. A hüvely is ugyanolyan hosszú marad, mint volt, így a szexuális életben sem történik változás. Ha az orvos több megoldás közül választhat, ez a legjobb döntés.

Ha valakinek sajnos az egész méhét el kell távolítani, akkor a hüvely rövidebbé válik: egy bevarrt zsákra fog hasonlítani, és ez már kihathat a szexualitásra is. Ez nem azt jelenti, hogy egy nő nem élhet szexuális életet, csak azt, hogy alkalmazkodni kell ahhoz, hogy a hüvely rövidebbé vált. A hüvely ugyanúgy képes a nedvesedésre, az orgazmusra, az összehúzódásra. De előnyösebb, ha a behatolás nem túl mély.

Viszont nagyon lényeges, hogy egy nő ilyenkor rendszeres karbantartással erősen tartsa a gátizmait, mert ha nagy a terhelés és gyenge a gátizom, akkor a hüvely önmagában is süllyedhet. Hiszen korábban a méhtesthez volt rögzítve, de ez megszűnt. Ilyenkor kialakulhat egy olyan elváltozás, amikor a hüvely megjelenik a szeméremrésben, hasonlóképpen, mint egy kifordult zokni: ez nagyban befolyásolja a komfortérzetet. Ez csak fokozódik, ha a nő terheli magát. Egy bizonyos pontig tornával nagyon jól regenerálható, egy mértéken túl már csak műtéttel hozható rendbe. Ám a műtéti hatás megint csak megszűnik, ha a nő ugyanúgy terheli magát, mint korábban: nem nőiesen. Nagyon fontos a lelki rehabilitáció is. A nőkben tudatosítani kell: azért, mert kivették a méhtestét, még nem szűnt meg nőnek lenni. Akár a pozitív oldalát is megtalálhatjuk: most már nem kell figyelni a megfoganás elkerülésére. Ad egyfajta biztonságot, a nők megtanulják a testüket új módon használni.

A nőgyógyászati műtét előtt mindig egyeztessünk az orvossal: petefészek-eltávolításra kerül sor, vagy méhtesteltávolításra is? Azt gondolom, hogy pusztán preventív szempontokat szem előtt tartva, félelemtől vezérelten nem jó ezeket a szerveket kivenni. Inkább talán azt érdemes ilyenkor tanulnunk, hogy mi volt az az érzelmi állapot, a nőiséghez való hozzáállás, amivel elértük, hogy méhdaganatunk legyen. Nem gondolom, hogy minden tünet mögött meg lehet találni a lelki okot, de nagyon sokszor igen. A nemiséghez való hozzáállás alapjait a családból hozzuk. Mennyire tiszteljük azt, hogy nők vagyunk? Mennyire fojtjuk el a szexualitásunkat? Mennyire tudjuk megélni teljes odaadással az anyaságunkat? Mennyire vagyunk férfiasan kemények? Mennyire zárkózunk el az érzelmek elől? Ez mind olyan hozzáállás lehet, amit előző generációkból is hozhatunk: ők szintén hozták valahonnan. Én védettebbnek gondolom a női szerveinket, ha a bennünk élő nőt teljességgel meg tudjuk élni.

Az általad említett, fészket rakó madárról az jut eszembe, hogy amikor a férfi társat választ, azt a nőt választja ki, aki 9 hónapig fészke lesz az ő gyermekének. Részükről ez óriási döntés, nem?
Igen. Feldmár András azt mondja erről, hogy ha valaki szeretné megatapasztalni itt, a Földön, hogy milyen a szeretet, akkor válasszon egy olyan nőt, akinek a méhében ő maga is szívesen fejlődne. Ha egy ilyen anyával a 9 hónapot követően eltölt még 3 évet, akkor megtudhatja, hogy milyen a szeretet. A férfi nem csak szexpartnert választ kellemes együttlétekre, hanem azt a nőt választja ki, akiben az ő magzata fejlődni fog 9 hónapon keresztül. És utána is nagyon lényeges, hogy a mama mennyire gondoskodik a gyerekről, mennyire fontos számára, hogy gyereket nevel. Mennyire sokadrangú számára az anyaság, vagy mennyire központi feladat ez számára. Örök életre szóló felelősség ez.

Említetted a mi felelősségünket. Az azonban a férfi felelőssége is, hogy hogyan vigyáz ránk, vagy hogyan teremti meg annak lehetőségét, hogy vigyázzunk magunkra.
Igen. Ahogyan a madaraknál is gyakran a hím az, aki gondoskodik a kotló tojóról. Sokszor ő hordja az élelmet, és ő nyújt védelmet az idegen betolakodókkal szemben. Hasonló lenne a férfiak feladata is: lelki és fizikai támaszt nyújtani a nőnek és a benne fejlődő kicsinynek. De ez manapság már nehezebb feladat. Hiszen nagyon gyakran működésképtelenné válik a családi gazdaság, ha kiesik a nő keresete.

Lényeges, hogy a lehetőségeinkhez képest kíméletre rendezkedjünk be. Ha mi elfogadjuk, hogy a várandós testünknek óvatos terhelés jár, és ezt szép kérésekkel tudjuk érvényesíteni, akkor a környezet szerintem tisztelni fog, hiszen mindenkit anya hordott ki. Ezt egy főnök vagy a kollégák is tisztelhetik. Egy munkahelyen is meg tudjuk teremteni a pihenés lehetőségét. Kérdés, hogy felvállaljuk-e ezt az igényünket: hogy jár nekünk, hogy előttünk ne dohányozzanak, jár nekünk, hogy egyszer-egyszer ledőljünk és nyújtózzunk egyet (persze nem az ügyfelek előtt). Megengedhetjük magunknak, hogy most többet pihenjünk otthon, és ne a háztartási munkára koncentráljunk elsősorban. Mi lelkileg és testileg is felelősek vagyunk a gyerekünkért.